Járok Rám Szabott Utakon
Nekem összeállt a kép arról, hogy miket fogunk együtt készíteni az idei VARRÓTÁBORokban 🥰 A korábban már megmutatott övtáska kiegészül egy laza, vagány, pakolós... és jól variálható, díszíthető "shopper" táskával. 👜 🛍 Ezután varrunk egy szalaggal díszített felsőt és egy lapszoknyát is. 👚 👗 Ezek akár lehetnek egy szett darabjai vagy különböző anyagból két ruhadarab is készülhet! Én már nagyon várom!! 🌀 A július 6-i táborban van még 3 hely! 🌀 Gyertek, alkossunk, varrjunk... legyünk együtt! See More
Holnap már összevarrás:-) A II. Gyerek Varrótanfolyam az idén nyáron:-) Haladókkal és kezdőkkel és egy FIÚval;-) Mutatom őket a héten, hogy hogyan haladnak! Mellesleg ma már az egyenes varrást gyakorolták varrógéppel!!!! És nemcsak én varrtam ma:-) A kezdő és haladó tanfolyamosok is alkottak!! Nézzétek:-) 5. nap:-) KÉSZEN LETT MINDENKI;-) És kedvesek, lelkesek, barátságosak és most már tudnak varrógépet befűzni, orsózni, varrni.... és lehet folytatni a tudományt;-) 4. nap:-) Két táska készen van, a többit holnap fejezik be a lányok! ;-) 3. nap;-) Táska kiszabása, beszegése, tetejének behajtása! Még csupán a második napja vannak a tanfolyamon a lányok, de már mobiltartóval és zsebkendőtartóval mennek haza, amit ŐK varrtak;-) Következik a táskájuk:-) A tegnapi varródélutánról is készült egy rövid videó! Sokfélék voltunk, teljesen kezdők, ügyes haladók, sietők és extra alkotók:-) DE mindenki jól érezte magát és ez fontos! ÚJDONSÁG az Őkelmében! Patentozó bérlése otthonra vagy akár az üzletben is használhatod!
Utolsó munkahelyem: Heves Megyei Önkormányzati Hivatal. Munkakör: Humánpolitikai ügyintéző- vezető főtanácsos. (Jogelőd: Heves Megyei Tanács VB. ) Két gyönyörű és okos fiú unokám van, akiket imádok. És szeretem Charles Chaplin alábbi írását: "Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak! Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem)!
Ha elüldöznénk valakit, magunk sem tudjuk, miért, hátha még időben eszünkbe jut, hogy csak emlékeztet olyan valakire, akihez rossz emlékek fűznek. De ő nem ugyanaz, ezért egy esélyt azért mégiscsak kaphat. Vagy ha tartunk valamitől, de eszünkbe jut, hogy valamikor volt egy ehhez hasonló dolog, és ehhez milyen jó emlékek fűznek, talán mégiscsak belevágunk, és végül nem maradunk le valamiről, ami jó lehet nekünk. Szóval ez egyáltalán nem egyszerű, de igen, tőlük leszünk mi magunk, még ha néha nehéz is együtt élni velük. De sokszor már csak ők maradnak nekünk akkor, amikor valakit elveszítünk, ott vannak, előjönnek, segítenek, hogy aki fontos volt az életünkben vagy a családunkban, de már nincs velünk, egy picit, egy rövid időre újra velünk lehessen, újra átélhessük, ami nincs már. Hogy ne felejtsük el, milyen jó volt akkor. Ha ez nem lenne? Összességében azt gondolom, néha bármennyire is nehéz együtt élni az emlékeinkkel, még ha sokszor előjönnek akkor is, amikor nem akarjuk, talán rosszabb lenne nélkülük.