Járok Rám Szabott Utakon
Horum omnium (Gallorum) fortissimi sunt Belgae. Minden gall közül legbátrabbak a belgák. (Julius Caesar: A gall háborúról) Cras legam. Holnap elolvasom. (Azon a napon, amikor Julius Caesart meggyilkolták, előtte egy férfi egy cédulát csúsztatott oda hozzá, ami figyelmeztette őt a tervekről. Caesar csak ennyit mondott: Holnap elolvasom. ) Idézetek Julius Caesarról [ szerkesztés] Ave Caesar, morituri te salutant! Üdvöz légy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek! Suetonius Külső hivatkozások [ szerkesztés] ↑ Mary Beard: SPQR Az ókori Róma története 221. p.
Hitlernek ez megtetszett, a következő évtizedben pedig kezek tízmilliói emelkedtek ugyanúgy a magasba. Julius Caesar utolsó mondata köztudottan a következő volt: " Te is, fiam, Brutus? " (" Et tu, mi fili, Brute? ") Ez egyáltalán nem biztos, hiszen már az I. -II. században élt történetíró, Caius Suetonius sem hitt ebben, noha megemlítette, hogy egyesek szerint a haldokló császár szájából mégis elhangzott a mondat, a következő formában: καὶ σὺ τέκνον, azaz Te is, fiam? Az Et tu, mi fili, Brute? alak felbukkanásáról ma semmiféle biztos információt nem ismer a történelemtudomány, de az Et tu, Brute? ( Te is, Brutus? ) először Shakespeare Julius Caesar címet viselő drámájából terjedt el. Köszönjük, Shakespeare! A gladiátorok mind férfi rabszolgák vagy börtönbe vetett gonosztevők voltak, és halálig harcoltak Legtöbben igen, de sokszor az is megesett, hogy szabad, de nem túl tehetős emberek – köztük nők (őket gladiatrixnak hívták), valamint egykori katonák is – léptek az arénába, hogy némi szerencsével rengeteg pénzt vihessenek haza, és egy vadállat, vagy egy másik ember legyilkolásával rögtön A-kategóriás hírességgé váljanak.
A rómaiak éjjel-nappal tógát hordtak Dehogy, dehogy. Igaz, hogy a köztársaság korai éveiben mindenkin tóga volt, aki élt és mozgott, hiszen az időtálló utcai viseletnek bizonyult, de az i. e. II. századra szép lassan leszoktak róla, sőt, egyenesen vérciki volt egy nőnek tógát viselnie. Újabb száz évvel később a ruhadarabra már úgy tekintettek, mint egy nehéz, kényelmetlen lepelre, és temetések, valamint vallási események kivételével már egyáltalán nem hordták, bár a tehetősebb réteg akkor is is inkább a – gyapjútartalma miatt kimondottan drága – tunikát választotta. Na jó, de akkor mit viseltek? Hát paenulát, amiben úgy néztek ki, mint egy sötét ruhás középkori szerzetes. A Harmadik Birodalomban mindennapossá vált náci karlendítést a rómaiak találták ki Nem, erre semmiféle bizonyíték nem mutat, sőt, a Mussolini Olaszországában már antik római gyökerűnek tartott mozdulat jó eséllyel a francia festészet egyik nagy alakja, Jacques-Louis David 1784-ben elkészült Horatiusok esküje című képének hatására settenkedett be a fasiszta vezetésbe.
Ez érthető, hiszen a gladiátorok drágák voltak, és egy-egy népszerű harcos maradandó, vagy lassan gyógyuló sérülése, esetleg halála rossz hatással lett volna a szórakoztatásra. A halottak számának alacsonyan tartása érdekében a súlyosabb sérüléseket egy elsőrangú orvosokból álló csapat kezelte, rögtön az aréna elhagyása után. Más kérdés persze, hogy a kétezer éves orvoslás módszereivel mennyivel több kárt okozott, mint hasznot… A hatalmas római gályákat tucatnyi rabszolga által irányított óriási lapátok tartották mozgásban A római és görög gályák tényleg emberi erővel haladtak, de rabszolgák helyett bizony jól fizetett szabad emberek keze által. A rabszolgáknak bizony sem motivációjuk, sem képzettségük nem lett volna a dologhoz, és a harcok közepén egyszerűen beszüntethették volna a munkát a korbácsütések ellenére is, az ellenség pedig pillanatok alatt megszállhatta volna a hajókat, felszabadításuk után pedig akár gazdáik ellen is fordulhattak volna. Ettől függetlenül persze nem kizárt, hogy békeidőben egyszerűbb volt a rabszolgákkal átvinni a hajókat az egyik kikötőkből a másikba, de a harcok során balga dolog lett volna megbízni bennük.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. C. Iulii Caesaris quae extant, 1678 Julius Caesar; Caius Julius Caesar (Kr. e. 100. július 13. – Kr. 44. március 15. ) római hadvezér és politikus Idézetek Julius Caesartól [ szerkesztés] Veni, vidi, vici. Jöttem, láttam, győztem. ( Plutarkhosz: "ἦλθον, εἶδον, ἐνίκησα. " [élthon, eidon, enikésza. ] Alea iacta est. A kocka el van vetve. Libenter homines id, quod volunt, credunt. Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak. Et tu mi file Brute? Te is fiam, Brutus? Caesar feleségének minden gyanú felett kell állnia. (Caesar felesége egy nőknek rendezett ünnepély során találkozott egy férfival, és így felmerült a randevú árnya. ) [1] Teneo te Africa! A kezemben tartalak, Afrika Si vis pacem, para bellum! Ha békét akarsz, készülj a háborúra! Gallia est omnis divisa in partes tres, quarum unam incolunt Belgae, aliam Aquitani, tertiam qui ipsorum lingua Celtae, nostra Galli appellantur. Gallia három részre van osztva, egyet a belgák laknak, egy másikat a aquitániaiak, a harmadikat, kiket saját nyelvükön keltáknak, a miénken galloknak hívnak.
Természetesen nem gyakorlás nélkül tették kockára az életüket, hiszen előbb csatlakoztak egy egykori gladiátor, vagy tehetős politikus birtokolta csapathoz, ahol lehetőségük nyílt felszedni néhány trükköt, ami segítette őket a túlélésben. A pénzre vágyó polgárok mellett a tehetős nemesek gyermekei is egyre nagyobb számban akarták bizonyítani a bátorságukat, így a római szenátus 11-ben korhatárt vezetett be a szabadok harcára: a nők csak húsz, a férfiak pedig huszonöt éves kor felett csatlakozhattak egy ludushoz, így legalább kisebb eséllyel halhatott ki egy évszázados dinasztia. Nyolc évvel később, 19-ben minden gazdag család nőtagjai számára tilossá vált a részvétel a hasonló harcokban, 200-ban pedig Septimus Severus császár pedig egy rendeletével férfisporttá nyilvánította az arénákban folyó harcot. A harcok mindemellett nem mindig végződtek halállal – a történész Georges Ville szerint az első században száz ember ember elleni harcból csak 19 esetben halt meg az egyik fél, bár a helyzet a negyedik századra jócskán durvult, hiszen akkor már az összecsapások fele végződött halállal.