Járok Rám Szabott Utakon
Először is érdemes tisztázni, hogy kétféle típust különböztetünk meg egymástól. A gyors emésztésű ételek azok, amiknek hatására többet eszel, mint kellene, hiszen az étkezés után nem sokkal ismét éhes leszel. Ezek az evést követően nagy fokú energiával töltenek fel, azaz megugrik tőlük a glükóz-szinted. A baj ott kezdődik, hogy ezt a tested nagy mértékben nem használja fel, így zsírrá alakítja, ami miatt a hízás megkezdődik. A lassú emésztésű ételek lassabban emelik meg a vércukorszintedet, ezért kiegyensúlyozottabb energiával látnak el. Önmagában csak ezt enni viszont szintén nem előnyös, hiszen akkor a szervezeted állandóan a maximum erőt fejtené ki, ami rendkívül megerőltetővé válna. A legjobb, ha reggelire és vacsorára gyors emésztésű ételeket eszel, ebédre pedig lassabbakat, de figyelj oda arra, hogy a kettőt ne keverd egymással egy étkezésen belül.
Itt van egy lista az élelmiszerekről, hogy segítsen neked megismerni azt az időt, amelyet egy adott élelmiszer emésztéskor a gyomorban tölt. Olvasd el a teljes bejegyzést! Az emésztés jelentős szerepet tölt be az egészséges testsúly elérésében, illetve megtartásában. Hogy egyes ételeket mennyi idő alatt emésztünk meg, egyéni tényezőktől is függ - olyanoktól, mint a fizikai állapot, az anyagcsere, az életkor, sőt még a nem is -, de ettől függetlenül meg lehet különböztetni gyorsan, illetve lassan emészthető ételeket. Az inzulinszint szempontjából sem mindegy, hogy mi meddig marad a gyomrodban. A lassan emészthető ételek a vércukorszintet is lassabban emelik meg, így hosszabb időtartamú, kiegyensúlyozottabb energiaforrást jelentenek. Ha azonban kizárólag lassan emészthető ételeket eszünk, akkor túlterheljük az emésztőrendszerünket, amelynek folyamatosan magas hatásfokon kell dolgoznia, és ez az egész szervezetnek nehézségeket okoz. Fontos az egyensúly és változatosság! Miután az eledelt megrágtuk a szánkban, gyomrunkban savval keveredve, feldolgozódik, majd a belekben atomizálódva részekre bomlik, a felszívódásra képes tápanyagok bejutnak a vérkeringésbe, a szervezet számára hasznosíthatatlan anyagok, melyek az emésztő-traktus utolsó szakaszán maradnak belőlük, pedig hulladékként ürülnek ki belőlünk.
Habár a gyomornak nélkülözhetetlen szerepe van az emésztésben, a táplálékfelvétel legfőbb folyamata mégis a gyomron kívül történik. A gyomorból a már megemésztett és pépes anyagok a nyombélbe ürülnek, ezután a vékonybélbe jutnak. Majd következik a vastagbél és legvégül a végbél. A tápanyagok teljes felszívódása a körülbelül 7 méter hosszúságú vékonybélben történik. A vastagbél tartalma pedig mintegy 10-12 óra alatt halad vagy préselődik tova. Jó, jó. De mért fontos erről beszélni? Kérdezhetnétek. Hagy válaszoljak egy példával. Rántott húst ebédeltünk nagyinál sült krumplival. Önmagában már ez sem jó, de erről majd a következő alkalommal lesz szó. Ahogy írtam a húsok a gyomorból 5-6 óra múlva távoznak. Mi történik ha ebéd után következik egy kis desszert? Általában megesszük;) Azonban a finom sütemény sokkal gyorsabban szeretne haladni az emésztőrendszerben, de nem tud. Ezért erjedni kezd a gyomorban! Az erjedés során pedig káros gázok keletkeznek. Továbbá álmosak leszünk, puffadunk, savasodunk, általános diszkomfort érzetünk lesz.
A rendszeresen jelentkező inger hatására ajánlatos azonnal vécére menni, mert ha az ürítések között hosszabb idő telik el, az alhasban kellemetlen érzés keletkezik, jeléül annak, hogy a széklet felhalmozódott a végbélben, és a bél többi része vette át a szerepét. Ilyenkor a gyomor is lassabban engedi át a táplálékot, és ez krónikus székrekedéshez vezethet. Forrás: Ideál – Reforméletmód magazin Informed 2018. 02. 28.
Emésztésünk a többi között függ az egészségi állapottól, az anyagcserétől, a kortól és a nemtől egyaránt. Emellett pedig az elfogyasztott ételeken is múlik, milyen gyorsan emésztjük meg a táplálékot. Ha sok gyorsan emészthető ételt eszünk, megeshet, hogy alapvetően többet eszünk a kelleténél. Ennek az az oka, hogy ezek az ételek nem laktatnak sokáig, így fogyasztásuk után viszonylag hamar újra megéhezünk. Az ilyen élelmiszerek gyors energialöketet adnak, vagyis gyorsan megemelik a glükóz-, azaz a vércukorszintet. Testünk azonban nem használja fel az összes glükózt, hanem a felesleget zsírrá alakítja. A lassan emészthető ételek ezzel szemben jóval lassabban emelik meg a vércukorszintet, egyben kiegyensúlyozottabban tartják az energiaszintet. Ám ha csak ilyeneket eszünk, akkor azzal maximális erőfeszítésre kényszerítjük az emésztőrendszerünket, ami komoly terhet róhat a testünkre. Az olajos öntettel készült salátákat körülbelül 1 óra alatt emésztjük meg. Fotó: iStock Az arany középút Ételek, amelyekben sok az emésztőenzim - kattintson!
Teljesen mindegy, hogy mit eszünk. Legyen az karfiol, szalonna, őszibarack, palacsinta vagy torta, mindegyikre ugyanaz a sors vár. Az ételek útvonala azonos pályán halad előre. Miután az eledelt megrágtuk a szánkban, gyomrunkban emésztőnedvekkel keveredik és elkezdődik a feldolgozása. Ez a folyamat egyes ételeknél gyorsan, másoknál lassan történik meg. A vizes, folyékony anyagok gyorsan futnak át a gyomron. Viszont a zsíros ételek és a húsok akár 5-6 órát is vesztegelnek benne. Még tovább, 6-8 órát is a gyomorban marad a hering, tonhal, angolna valamint a zsíros sült liba és kacsa. A hüvelyesek szintén nehezen emészthetőek és lassan ürülnek ki a gyomorból. Könnyen emészthetők viszont a szénhidrátok. Mint a cukor, a méz, a rizs, a búzadara. Ezeknek a kiürülési idejük ½ órától 2 óráig tart. A kávé, a tej, a mártás, a lágy tojás is alig 1-2 órát marad a gyomorban. Viszont már 2-3 óra kell ahhoz, míg kiürül a gyomorból a fehér kenyér, a kétszersült, a nyers- és a kemény tojás, az omlett és a tojásrántotta, a tartármártás, a karfiol, a spárga, a főtt krumpli és a krumplipüré, a zsemle és a gyümölcskompót.
A gyomorhoz kapcsolódik még a körülbelül 25-30 cm hosszú patkóbél. A bázikus környezetet itt a hasnyálmirigyből származó 1-2 liternyi bikarbonát tartalmú nedv biztosítja, ezért a baktériumoknak semmi esélyük sincs, a tápanyagok zavartalanul felszívódhatnak. A hasnyálmirigy enzimjei, a máj által termelt epesav és az emésztést segítő enzimek a bél felszínén lehetővé teszik, hogy a hosszú szénhidrátláncok, a fehérjék és a zsírok kisebb részekre darabolódjanak. A bél nyálkahártyájának sejtjei a szervezet számára értékes tápanyagokat eljuttatják a sejtekhez, a vérbe és a nyirokba. A bélfal izmai összekeverik a táplálékot és az emésztőnedveket, majd a vastagbél felé továbbítják. Ezeket a mozgásokat szándékosan nem tudjuk befolyásolni, de néha érezzük, ahogy a beleink mozognak, és az izmok összehúzódnak. A patkóbél folytatása az éhbél és a csípőbél. Az előbbi bontja le a zsírokat, míg utóbbi csak akkor vesz részt az emésztésben, ha az előző vékonybélrész ezt a funkciót már nem észleli. A nyálkahártya újrahasznosítja például az epesavat, és B12-vitamint vesz fel.