Járok Rám Szabott Utakon
Viszont ha rossz, akár egy rohadt létra. Az ember csak kapaszkodik rajta, és nem tudja pontosan, hogy most lefelé mászik, vagy felfelé. De a leghosszabb országút, és a legrohadtabb létra is véget ér valahol. Vizelyi Gábor Fordulópont Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt. Julia uinn Ázó reggeli illat... 2014. 01. 06 Reggeli fürdés, kávé. Omló pirkadat. Ázó reggeli illat vibrál mindenen izzó fényben most, amikor még párás kisszoba-ablak előtt próbálja kinyitni szemét ez a nap. Székely Szabolcs Párhuzamosan Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán.
************************************************************************* RALPH WALDO EMERSON: ISTEN VELED! Isten veled, büszke világ! Elmegyek. Hányt-vetett már emberhabod eleget, S új rended nem gyújtja lángra lelkemet. Mint törékeny lélekvesztő tengeren, Botladoztam keresztül az életen. Elmegyek hát, gőgös világ. Ég veled! Ég veletek hízelkedők, Fennhéjázó bölcselkedők, Zsúfolt utcák, terek, házak, Hűlt szívek, rohanó lábak, Mind, ki eljő, mind, ki elmegy, Büszke világ, Isten veled! Tűzhelyemhez visszatérek, Hol zöld lombok, üde rétek, Tündérek titkos tanyája Fáradt lelkem hazavárja. Ahol árnyas erdő elrejt, Rigó köszönti a reggelt, Nem tipor törtető láb ott, Isten s ember előtt áldott. Akkor, zöld lakom rejtekén, Róma, gőgöd megvetem én, S elnyúlva ősfenyők alatt, Míg a csillagfény simogat, Kinevetlek öntelt világ, Mert csak ki vak, az nem látja, Hogy e vadon, Isten háza. (Fordította Pollák Tamás) Ne jöjj el sírva síromig Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.